A modern életritmus elválaszthatatlanul összefügg a technológiával. Az okostelefonok, táblagépek és vezeték nélküli hálózatok rendkívül kényelmessé teszik a mindennapokat, azonnali hozzáférést biztosítva az információkhoz. A kényelem mellett azonban a technogén mezők is határozottan beléptek a mindennapi életbe, láthatatlan, de állandó háttérterhelést okozva a belső környezetnek.
A biológiai rendszer egy rendkívül összetett bioelektromos hálózat. Minden sejt, idegimpulzus és szívverés finom elektromos jeleknek köszönhetően működik. A routerekből és mobileszközökből kiinduló mesterséges mezők epicentrumában lévén ez a természetes ritmus külső interferenciának van kitéve.
Az ilyen feltételekhez való alkalmazkodás állandó szükséglete kimeríti az idegrendszer erőforrásait. Paradoxon áll elő: miközben fizikai nyugalomban van, a biológiai rendszer kolosszális belső feszültséget tapasztal, amely idővel krónikus energiahiánnyá alakul.
