A belső környezet gátrendszerei folyamatosan szkennelik a véráramot, semlegesítve az anyagcsere melléktermékeit, az agresszív élelmiszer-összetevőket és a környezeti szennyező anyagokat. Amíg a természetes egyensúly nem borul fel, a hasznos elemek felszívódnak, a felesleg pedig biztonságosan megsemmisül.
A mai valóságban azonban a bejövő terhelés mennyisége gyakran meghaladja a természetes képességeket. A tiszta víz hiánya, az erősen feldolgozott élelmiszerek bősége és az állandó stressz az anyagcsere-folyamatok lelassulásához vezet. A bomlástermékek a sejtközötti térben maradnak, ami háttérfáradtság érzetét kelti.
A természetes ritmus helyreállítása nem szigorú korlátozásokat, hanem kedvező feltételek szisztematikus megteremtését igényli. A méregtelenítési folyamatok aktiválása a vízháztartás normalizálásával és az emésztési terhelés csökkentésével kezdődik.
