Az emlőmirigyek reagálnak elsőként a belső rendszerek bármilyen zavarára. Az anyagcserezavarok, a krónikus stressz vagy a romló ökológia azonnal befolyásolja ezeknek a szöveteknek a sűrűségét és érzékenységét. A rendszeres nehézségérzet, a feszülés és a helyi csomósodások megjelenése komoly pangásos folyamatokra utaló jelek.
Pszichoszomatikus szempontból a mellkas területe szorosan összefügg az érzelmi háttérrel. A szeretteink miatti krónikus aggodalom vagy a rejtett sérelmek érgörcsöket és stresszhormonok felszabadulását provokálják, ami azonnal megzavarja a természetes mikrokeringést ezen a területen.
A fő fiziológiai fenyegetés azonban a vízelvezetési funkciók megzavarásában rejlik. A szöveteket a salakanyagok elvezetéséért felelős nyirokerek sűrű hálózata hatja át. Ha ez a folyamat blokkolódik, megkezdődik a nemkívánatos elemek felhalmozódása, ami a sejtszerkezet megváltozásához vezet.
