A belső biomechanika egy olyan összetett mechanizmushoz hasonlít, amelynek alkatrészei teljesen némán, zökkenőmentesen és a legkisebb súrlódás nélkül működnek. A szervezetben az ízületi folyadék tölti be a tökéletes kenőanyag szerepét, melynek fő szerkezeti eleme a hialuronsav. Képes a saját súlyának több százszorosát kitevő vízmennyiséget megtartani, biztosítva a porcszövet rugalmasságát.
A probléma az, hogy a szervezet erőforrásai nem korlátlanok. Negyvenéves korra ennek az anyagnak a természetes szintézise a felére csökken, hatvanéves korra pedig az eredeti norma 10%-ára esik vissza. A struktúrák kezdenek nedvességet veszíteni, az ütéselnyelés romlik, és minden mozdulat több erőfeszítést igényel.
E hiány pótlása nem csupán a kényelem kérdése, hanem alapvető befektetés az aktív hosszú életbe és a megszokott életritmus megőrzésébe.
