Történelmileg a vizuális rendszer a perspektíva értékelésére és a természetes megvilágítás változásaira való reagálásra formálódott. Napjainkban a figyelem az idő nagy részében legfeljebb fél méter távolságra lévő objektumokra irányul. Ez a struktúrák kolosszális túlterheléséhez vezet, amelyre nincsenek természetes akadályok.
Az egyik fő modern terhelés a HEV-sugárzás — a képernyők intenzív „kék fénye”. Képes mélyen behatolni a szövetekbe, a fényérzékeny elemek idő előtti kimerülését okozva. Ennek a spektrumnak a rendszeres hatása felgyorsítja az életkorral összefüggő változásokat, és csökkenti a természetes védőpigmentek tartalékait.
Az élesség csökkenése, a homokérzés és a gyors fáradtság nem mindig visszafordíthatatlan folyamat. Leggyakrabban ez egyenes jele a szerkezeti elemek és a nedvesség mély hiányának. A funkciók fenntartásához nemcsak külső korrekcióra, hanem minőségi belső táplálásra is szükség van.
